SimaLiba Castle Playhouse

Address:
Simaliba Castle Playhouse,
1067 Budapest, Eötvös street 40.

The streets of Budapest are full of secrets. Magical places can be found but only by those, who know how to find them. They are the ones, who sneak under the ground without being noticed and enjoy some fun playing time!

If you are interested in the story of Simaliba Castle Playhouse, and see who SmoothGoose is, please scroll down and read on!

AZ ELFELEJTETT SZÜLETÉSNAP

Tél volt, de lehet, hogy nyár, esetleg tavasz, de előfordulhat, hogy ősz. A király aznap ünnepelte a születésnapját. Csak éppen elfelejtette, hogy melyiket. Törte a fejét, majdnem a koronáját is. Mi lesz, ha csak holnap jut eszébe? Akkor már ripsz-ropsz eltelt ez a nap, és öregebb lesz anélkül, hogy tudná, mennyivel lett idősebb. Amikor már majdnem elfogta a keserves rosszkedv, és el is pityeredett kicsit, akkor hirtelen eszébe jutott valami. Mit kesereg itt, hiszen az udvarában él egy furcsa és különleges liba, aki biztosan segít neki ezen a nehéz napon. Gyorsan el is küldte a szolgáját SimaLibáért, az udvartartás legfurcsább szárnyasáért.

SimaLiba különlegessége abban rejlett, hogy annyiféle arcot tudott vágni, hogy azt megszámolni is nehéz lett volna. Senki sem ismerte fel, így bárhol, és bármikor el tudott rejtőzni. A király évek óta tudott a háziállat tehetségéről, ezért sose kért a szakácstól libamájat vagy libacombot. Egyszer majd csak jól jön egy ilyen liba, aki se nem buta, se nem kövér.

 – Örülök, hogy találkozunk. Feladatom van számodra. Találd meg az elveszett szülinapomat, vagyis az évet, hogy hány éves vagyok ma! – parancsolta neki ellentmondást nem tűrően a mindent elfelejtő uralkodó.

SimaLiba picit megijedt a különleges küldetéstől, a fehér tollai is összerezzentek. De tudta, hogyha a királynak ez a vágya, akkor nincs mit tenni, és még keresőset is jobb játszani, mint pácban sülni egy forró kemencében. A barátaira mindig számíthatott, így magával hívta őket a nagy kalandra.

TicsiTacsinak, az udvar legrégebbi lakójának szólt először. Ha már jött a bölcs tacskó, akkor velük tartott PiciCicc is, aki mindent könnyedén megtalált, mert sosem izgult semmin, annyira laza volt. Amikor CsibiBaba, az udvar legfiatalabb tollasa meghallotta, hogy kalandra indulnak, akkor rögtön brummogni kezdett, nehogy kimaradjon a küldetésből. CsibiBaba azt képzelte, hogy ő egy medve, hatalmas mancsokkal és bundával, és reggelire kölesmag helyett mézet evett. Még tojásként gurult be a királyi birodalom kapuján.  Annyira megszerették a birodalom lakói, hogy azóta sem árulták el neki, mi a különbség egy napos csibe és egy barna medve között. De nem ő volt az egyetlen, akinek érdekes álmai voltak. TréfaBéka viccein még a fancsali szúnyogok is nagyokat kacagtak, még akkor is, ha éppen esőbe borult az álmos hétfő. TréfaBéka úgy vélte, hogyha megcsókolja egy lány, akkor királyfivá változik. Mivel a királynak egyetlen lánya sem volt, így nem akadt sok esélye, hogy kiderítse az igazságot a varázs-csókról. PociCoca szerint lehetetlen egy ilyen átváltozás, ezért felesleges várni, hogy megtörténjen. Pocicoca mint minden malacka, legalább annyira szerette a hasát, mint az okoskodást.

A soklábú és sokszárnyú csapat nekiindult a Vár rejtett szobáinak.  TicsiTacsi orra után haladtak, így végül az alagsorban kötöttek ki. TréfaBéka már látta maga előtt az elrejtett királylányt, akit majd jól szájon puszil, és egy mesében találja magát vele, mint a végzetes szerelmesek. De csak egy kacskaringó labirintus várta, sehol nem volt semmiféle királylány. PiciCicc meglátva az alagsori rejteket egyből előadta, hogy ez teljesen sima ügy, és mire ötig számolnak, már kint is lesznek az útvesztőből. PociCoca erre rávágta, hogy a király nem lehet öt éves, mert az rettenetesen fiatal, és a korona leesne a fejéről, olyan nagy lenne rá. CsibiBaba közbevágva egy óriásit brummogott, hátha ettől még hatalmasabb lesz és nem fél majd a hirtelen támadt sötétben. Csak SimaLiba őrizte meg a hidegvérét, és egyenesen nekivágott az útnak. A többiek egy ideig még töprengtek, majd némán követték. Átvágtak a titkos szobán, a veszély-folyosón, még az útvesztős lépcsőkön is. A kacskaringó legvégén egy szám gubbasztott, kicsit sértődötten.

 – Te meg mit keresel itt?- kérdezte SimaLiba.

 – Én, semmit. Semmit sem keresek. Csak ülök itt.- felelte a durcás.

 – Véletlenül nem te vagy a király szülinapi száma?- fogott gyanút PociCoca.

 – Lehet. Úgysem fontos.- vágta oda a kerek hasú szám.

 – Szerintem te vagy! Biztos te vagy!- ugrált örömében CsibiBaba, aki egy pillanatra elfelejtette, hogy medve vagy csibe.

 – Igen… én vagyok… és akkor meg mi van… elfelejtettek megünnepelni…- fakadt ki majdnem sírva.

 – Azért jöttünk, hogy ne felejtsenek el! Ne vedd a szívedre, megoldjuk!- mondta PiciCicc, a szokásos könnyed hangján.

 – Tényleg értem jöttetek? – lepődött meg a szám.

 – Igen, a király küldött érted, mert hiányzol nagyon!- nyugtatta TréfaBéka, akinek most semmi vicces nem jutott az eszébe.

 – Gyere velünk! Játsszunk, és ünnepeljünk együtt! Szívesen leszünk a barátod!- mondta SimaLiba, aki nagyon örült, hogy meglelték az elveszettnek hitt szülinapi számot.

 – Rendben. Akkor siessünk!- vágta oda lelkesen az új barát.

És ezzel futásnak eredtek a trón-szoba felé, négyesével szedték a lépcsőket, aki lemaradt az liheghetett. A király már majdnem elaludt bánatában és kimerültségében. Amikor meglátta a számot, annyira megörült neki, hogy felpattant a székéből.

 – Oh, te kedves 40! Végre megvagy! Milyen kerek vagy, és milyen nagy!- ölelte magához.

 – Köszönöm, hogy nem felejtettél el!- súgta félve a páros szám.

 – Majdnem elfelejtettelek, de SimaLiba segített. Köszönöm nektek!- nézett a hősökre. Majd újra a számhoz fordult a király: – Kívánj egyet kérlek, hogy ki tudjalak engesztelni a feledékenységem miatt! Ne haragudj rám!

A szám elgondolkozott, majd egy régi nagy vágya jutott eszébe.

 – Szeretnék házszám lenni az Eötvös utcában! Nagyon szeretnék!- motyogta félve.

 – Pont ott? Miért? – kérdezte az uralkodó.

 – Amikor még kicsi szám voltam, akkor ott játszottam a legjobbat! Azóta is visszavágyom.

 – Ahogy szeretnéd, a kívánságod számomra parancs!- felelte boldogan a király.

SimaLiba és barátai is kívánhattak, mert ilyen bátran teljesítették a nekik szánt feladatot. Így lett, hogy SimaLiba és barátai, az egész királyság, és a 40-es szám azóta is együtt élnek egy alagsori várban, az Eötvös utca 40 szám alatt. Naphosszat csak játszanak és bújócskáznak, és sosem felejtik el senki születésnapját.

Ha nem hiszed, járj utána!

A mesét meghallgathatod Szarvas József előadásában:

FOLLOW US ON FACEBOOK!

FOLLOW US ON FACEBOOK

A honlap további használatához a sütik használatát el kell fogadni. További információ

A süti beállítások ennél a honlapnál engedélyezett a legjobb felhasználói élmény érdekében. Amennyiben a beállítás változtatása nélkül kerül sor a honlap használatára, vagy az "Elfogadás" gombra történik kattintás, azzal a felhasználó elfogadja a sütik használatát.

Bezárás